A város vezetői minden lehetőséget megragadtak, hogy a Várfürdőt ismertté tegyék és a távoli vendégeket is ide csábítsák, ugyanis ekkor a fürdőzőknek csak néhány százaléka érkezett a más megyéből. 1965-ben az Egészségügyi Minisztérium Gyula belterületét üdülőhellyé nyilvánította, így már beutalóval érkező vendégek is nyaralhattak itt. 1968-ban megkezdték a vízgyógyászati kezelést, amely még inkább fokozta a Várfürdő népszerűségét. A városi szálláshelyek száma kevésnek bizonyult, az 1. Sz. Általános Iskolában és két kollégiumban is szállásoltak el vendégeket, majd megnyitották a SZOT-gyógyüdülőt. A '70-es éveket a fürdő aranykorának nevezhetjük, a legtöbb vendég ekkor kereste fel. A fürdő befogadóképességét 25-30%-kal haladta meg a strandolók száma. Ebben az évtizedben kezdődött a rendszeres úszásoktatás is óvodások és iskolások számára. 1972-ben adták át az 50 méteres versenyuszodát. Állami, sportszervezeti és vállalti támogatással húzták fel a fedett tanuszodát, amely a maga korában egyedülálló volt, hiszen a két vége és a középső része közti különbség 60 cm.

1965-től télen is lehetett a fürdőt használni

A '90-es években a Várfürdőnek számos nehézséggel kellett megküzdenie. A megelőző két évtizedben a berendezések karbantartása elmaradt. A délszláv háború kitörése miatt negyedmillióval csökkent a fürdővendégek száma. A büfékkel, cukrászdákkal a Várfürdő korábban nem kötött megfelelő szerződést, ezért azok nem fizettek bérleti díjat. A társadalombiztosítás azelőtt a mozgásszervi betegek valamennyi kezelését átvállalta, most már betegenként csak évi kétszer 15 kezelést támogatott. Ez a bevételek jelentős csökkenéséhez vezetett, hiszen a legtöbb fürdő tíz hónapig ebből az összegből gazdálkodott. A fürdő vezetősége többféleképpen próbálta visszacsalogatni a vendégeket: bevezették a babaúszást, a termálvízből krémeket, samponokat készítettek.

Az "aranykor", az 1970-es évek

Jelentősebb lépésekre 1999-től került sor. A Gyulai Önkormányzat, a Békés Megyei Önkormányzat és a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ a Várfürdő Kft. törzstőkéjét 1 millió Ft-ról 924 millió Ft-ra emelte, ezzel a vállalt hitelképessé vált. Három nyertes pályázatból, illetve felvett hitelből korszerűsítették az összes medencét, a közműveket és a gyógyászati részleget. A fejlesztések eredményeként a Várfürdő 2004-ben a legmagasabb szakmai minősítést nyerte el strandfürdő és gyógyfürdő kategóriában is.

 A társadalombiztosítás azelőtt a mozgásszervi betegek valamennyi kezelését átvállalta, most már betegenként csak évi kétszer 15 kezelést támogatott

A magyarországi fürdők közül egyiknek sincs a Várfürdőéhez hasonló, növényritkaságokat őrző parkja. A parkot a kastély körül 1812-ben kezdték kialakítani Almásy Dénes gróf kérésére. A kastélyparkhoz tartozott a mai Csigakert is. A Csigakert neve összefüggésben lehet azzal a dombbal, amely a kert legutóbbi átalakításáig megmaradt. Almásy Dénes gróf idejében a domb tetején álló fehér filagóriához a kilátás kedvéért sétáltak fel. A csigavonalú, rózsákkal szegélyezett út maga is szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. A fürdő megnyitása előtt elkezdték a pusztulni hagyott park rendezését. Az évek során rendszeresen kaptak palántákat az ország különböző arborétumaiból. Napjainkban ötvenféle örökzöld, kétszázötvenféle lombhullató fa és cserje, virágágyak nyújtanak kellemes környezetet a fürdőzéshez. A park leghíresebb fája egy ma már lomb nélküli mezei juhar, az Erkel-fa. A hagyomány szerint e fa alatt írta Erkel a Bánk bán című operáját.

Forrás: Gombkötő Erzsébet (Békés Megyei Levéltár)