A Múzeumok Éjszakáját idén június 19-én, szombaton rendezik meg országszerte, így megyei múzeumaink is készülnek az eseményre. A rendezvény kapcsán Békés megye 26 múzeuma közül a jelentősebbek történetét szeretnénk bemutatni az 1950-es évek elejéig, hiszen nemcsak a múzeumok kiállított anyaga érdemel figyelmet, hanem annak sokszor hányatott története is. Cikksorozatunk első részéből Békés megye legrégebbi múzeumának, a gyulai Erkel Ferenc Múzeumnak a történetét ismerhetik meg.
A megyei múzeum két évtizedig, az 1874 – 1894 közötti időszakban a Vármegyeháza (ma gyulai Városháza) udvarán létrehozott fásszínből és istállóból kialakított fonóházban kapott helyet, itt nyílt meg a múzeum első kiállítása. Az anyag gyarapodásával a kiállítóhely zsúfolttá vált, szükség lett volna újabb helyiségek múzeumi célokra történő megnyitására. A Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat nem tudott többet áldozni a múzeum működtetésére, a megye nem támogatta az intézményt, hanyatlás volt érzékelhető, ami elsősorban a korlátozott nyitva tartásban és a látogatószám csökkenésében nyilvánult meg. Az idős Mogyoróssy 1890-ben lemondott a múzeumőri tisztségről. Ezután egymást váltották a rövid ideig működő igazgatók, akik tulajdonképpen csak a problémákat igyekeztek orvosolni, kevés sikerrel. Egyikük például a fogház rabjait is bevonta a munkába, két hét alatt ők tisztogatták meg a tárgyakat.
1894-ben feloszlott a Békés Vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat, s egy évvel később megalakult a Békés Megyei Közművelődési Egyesület. Egy új, önálló múzeumépület felépítéséről már az Oláh György alelnök és Karácsonyi János főtitkár vezetésével létrejött új egyesület döntött.
Karácsonyi János (1858–1929)
Így épült meg a megye első, kimondottan múzeumi célokra szánt épülete, amit 1895-ben adtak át a gyulai Népkertben. 1903-ban Domonkos János egy rendezett intézményt vett át Fürdök István korábbi igazgatótól: a tárgyak mindegyike leltározott volt, a múzeum állami felügyelet alatt és államsegéllyel működött.
Domonkos 1909. évi nyugdíjba vonulása után újra hanyatlásnak indult a múzeumügy, elhunyt Göndöcs Benedek és Oláh György, s eltávozott a városból Karácsonyi János és Zsilinszky Mihály, a Békés Vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat főtitkára. Domonkos többszöri kérése, hogy az intézményt vegye át Gyula városa, a háborús körülmények miatt nem valósulhatott meg. Csige Varga Antal, a város által megbízott intézményvezető újfent számtalan problémával szembesült: nincs megfelelő leltár, a helyiség szűk, elhanyagolt, a gyűjtemény rendezetlen és hiányos.
Forrás: Gombkötő Erzsébet (Békés Megyei Levéltár)
