Békés megyében is mintegy 300 politikai pert indítottak a forradalom "bűnösei" ellen, s mintegy 2000 embert ítéltek el. A halál és a gyász, a megalázottság hatotta át Békés megye és hazánk életét. A megyei születésűek közül 13-at végeztettek ki 1957-62 között a kádári bíróságok. Egy sem volt közöttük korábbi csendőr vagy horthysta katonatiszt. Volt viszont köztük egyetemi hallgató, segédmunkás, telepvezető, kőműves, vagy éppen építésvezető, mint a 30 éves Angyal István, aki Magyarbánhegyesről indulva lett a budapesti Tűzoltó utcai forradalmárok legendás parancsnoka.

Farkas Mihály és Mány Erzsébet számára végzetesnek bizonyult a fiatalok december 17-i spontán megmozdulása. 1956. december közepén, Mány Erzsébet egyike volt azoknak, akik azért álltak őrt a gyulavári hídnál, hogy megvédjék otthonaikat a Gyulára bevonuló, szovjetbarát pufajkásokkal szemben. Fiatalok egy csoportja feltörte a Gyulavári Határőr Laktanyát és fegyvereket vettek magukhoz. Az összecsapásra azonban nem került sor, majd miután a fegyvereket visszavitték, mindenki hazatért. A megtorlás időszakában mégis sokan kerültek bíróság elé. Az 1957. január közepén megtartott perben Farkas Mihályt és Mány Erzsébetet halálra ítélték, majd kegyelmi kérvényüket elutasítva 1957. február 2-án kivégezték a békéscsabai, Kazinczy utcai laktanya épületében. A kiskatonák nem vállalták a lövést, karhatalmisták sorozata végzett a két gyulai fiatallal. A Berényi úti temető szélén, szemetes helyen földelték el őket.

Farkas Mihályt és Mány Erzsébetet halálra ítélték, s 1957. február 2-án kivégezték a békéscsabai, Kazinczy utcai laktanya épületében

12 társuk 5-15 év börtönbüntetést kapott. Sok tanút megfélemlítettek, néhányan merték csak a bíróság előtt megmásítani kihallgatáskori vallomásukat. Maga Marosán György és Münnich Ferenc, Kádár közvetlen munkatársai is sok időt töltöttek Békéscsabán, ellenőrizték az embertelen bosszú és megfélemlítés kivitelezését.

Forrás: Békés Megyei Levéltár