1888. áprilisában a Békés folyóiratban hosszú cikkben taglalták a “sosemlátott” vihar lefolyását és a pusztítás következményeit. “Városunk és vidékünk felett csütörtökön délután négy óra után oly óriási szélvihar vonult el, és oly borzasztó pusztításokat okozott, aminőkre ama bizonyos legöregebb emberek sem emlékeznek, mert ily erős vihar nem volt Gyulán ez évszázadban. Az újságíró “elmondta”, hogy ezen a bizonyos délelőttön tavasz ellenére, nyári forróság volt, azonban már kora délután látni lehetett a vészjósló sötét fellegeket. “Nyugati szélvihar kerekedett és öröklétnek tartott rövid négy perc alatt borzalmas pusztításokat vitt véghez.”

Gyulán, csaknem 1500 házat rongált meg az ítéletidő. A nádfedeles tetőket “összeborzolta”, a fákat derékbe törte, s egész városrészeket dúlt fel. “A várkert sétányain évszázados fák pusztultak el és pedig nagy számban.” A Harruckern téren lévő katolikus templom, valamint a németvárosi templom tetejéről az orkán erejű szél lebontotta a cserepeket, s a kidőlt fák is óriási károkat okoztak. Draschler Károly “…súgárúti gőzmalom kezelőjének 11 éves fiát a vihar épp a templom körül találta és a tetőzetről lehulló cserép bezúzta a fejét…”

A gyufagyár tetőzete is nagy kárt szenvedett. Az Ungváry-ház, a Reisner-ház tetőzete megsemmisült, Ungváry Albert kapuja s kőfala leomlott.

A “népnek az a meggyőződése – írta a tudósító, hogy “sárkány vonult el a város felett és ez okozta a borzalmas pusztítást”.

A nagy erejű szélvihar után zivatar következett, “és jótékony eső hullott alá sovány kárpótlásul…”.

Békéscsabán nem okozott ilyen nagy károkat a vihar, de Gyulaváriban, Kétegyházán és Sarkadon a Gyulaihoz hasonló pusztítást szenvedett a lakosság. A Békés folyóirat következő számaiban beszámolnak arról, hogy a viharpusztított nádfedeles házak megrongálódása miatt, a nád iránti kereslethatványozottan nőtt. A nád ára így megkétszereződött, s hiánycikknek számított.

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)