Egy sikeres pálya megkoronázása
Nem véletlenül választották meg e neves Szövetség elnökévé. Milyen eredmények alapozták meg ezt a döntést?
- 1982-ben Békéscsabán az akkori kereskedelmi iskolában kezdetem meg tanulmányaimat, majd 1985-ben fejeztem be szakiskolai tanulmányaimat a szakács szakmában. Még abban az évben megnyertem egy szakmai versenyt, ami megalapozta a sikeres pályát.
Prohászka Béla és az elismerések
2008. október 21-ig fantasztikus, sikeres szakmai versenyeredményeim születtek. Részt vettem több világbajnokságon, a nemzetközi csapat kapitánya is voltam. Megkaptam a mesterszakács díjat, s minden olyan elismerést, amit ma Magyarországon meg lehet kapni.
Csapatjátékosnak vallom magam, egy jó csapat nélkül nem értem volna el ilyen sikereket. Nagyon jó viszonyt ápolok a csapattársaimmal, ami úgy gondolom, szintén a jó munka egyik feltétele.
Az aranyérmes Prohászka Béla az erfurti Szakácsolimpián
- Hogyan látja az elnökséggel járó feladatkört?
- Szép, komoly feladat, ugyanakkor egy kihívás is. A feladatkör úgy látom, hogy megoldható. Békés megyében, azt hiszem, bizonyítottunk szakácstársaimmal - ezt szeretném országosan is elérni. Fontosnak tartom a jó kapcsolat kialakítását, ápolását az iskolákkal, a vendéglátó egységekkel, a vendégkörrel és a beszállítói hálózattal.
A Magyar Nemzeti Gasztronómai Szövetség tisztújító ülésén
- A jelenlegi gazdasági helyzetben nagy az elnök felelőssége. Hogyan igyekszik Magyarország egyik leghíresebb területét, a vendéglátást népszerűsíteni?
- A magyar vendéglátás mindig is világhírű volt - annak jó és rossz oldalával együtt. Én a pozitív oldalt szeretném hangsúlyozni. A kiváló magyar ételkultúra mellett fontosnak tartom a megbízható kollégákat. Úgy gondolom, mindig büszkének kell lennünk azokra az értékekre, amivel rendelkezünk.
Prohászka Béla beszéd közben a A Magyar Nemzeti Gasztronómai Szövetség tisztújító ülésén
- Hogyan látja: milyen rejtett kincsek rejlenek hazánkban a Gasztronómia kiaknázatlan területén?
- A legnagyobb kincseink a manufakturális termékek. Példát kellene vennünk - ebben is - a nyugati országoktól: Franciaországban vagy Belgiumban elképzelhetetlen, hogy multikból szerezzék be a főzéshez való alapanyagokat. A magyar embernek magának kellene megtermelnie ezeket a kincseket - ebben még nagy értékeket látok.
