Többször elmondta már, például a februári Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalon, illetve a mostani, konferencia előtti  sajtótájékoztatón is, hogy a betegellátás minden szintjén válság van, aminek rendezéséhez először a célokat és az alapelveket kellene tisztázni és számba venni. Ön szerint melyek lennének ezek a célok és alapelvek?

Éger István: Az emberközpontú egészségpolitika alapelveit és céljait nagyon fontos felsorolni, még ha talán kissé száraznak tűnik is ez. A közcélú egészségpolitika alapelve, hogy ez az elsődleges eszköz az egészséghez való alkotmányos jog állami felelősségének teljesüléséhez. Az emberek törvényi kötelezettség alapján, a szolidaritási elvnek megfelelően fizetnek adót és járulékot, ezzel finanszírozzák az egészséghez való alkotmányos jogukat, amely pedig állami irányítással és állami felelősséggel érvényesül a gyakorlatban. Az állam ennek a járuléknak a fejében köteles - jelen esetben köteles lenne; ugye, itt vannak a hibák - az egészségkultúra egészére kiterjedően az egészségszükségleteknek megfelelő ellátást, támogatást, szolgáltatást nyújtani. Ehhez ismernie kellene az emberek egészségi állapotából fakadó ellátási szükségleteket, illetve ezek változásait. Fel kellene mérnie a szükségleteket, mert az egészségpolitika ezeknek az egyéni, közösségi, társadalmi szintű meghatározásával kell, hogy biztosítsa a rendelkezésre álló erőforrások lehető leghatékonyabb és legigazságosabb felhasználását. Ezzel szakszerűen és erkölcsösen kell eleget tennie az egészséghez való alkotmányos jog teljes körű érvényesülésének, illetve az érvényesítéssel kapcsolatos felelősségének. Mondom még egyszer, mindez egy kicsit talán száraznak vagy elvontnak tűnik, de olyan alapelvrendszer ez, amit le kell szögezni, majd a célokat belőle kell levezetni. A célok pedig talán már valamelyest jobban foghatóak: a születéskor várható élettartam meghosszabbítása, az egészségben megélt életévek kiterjesztése, az elkerülhető egészségkárosodások és életminőség-romlás elkerülése, a népességfogyás mértékének csökkentése és megállítása, az egészségi állapotokat illetően az elkerülhető egyenlőtlenség csökkentése.

"Az államnak ismernie kellene az emberek egészségi állapotából fakadó ellátási szükségleteket, illetve ezek változásait"

Előadásának alcíme egy kérdés: "Meddig várat magára a magyar egészségügy meggyógyítása?". Ha most elindulna a szükséges, pozitív irányba mutató folyamat, mennyi idő múlva lehetne gyógyultnak tekinteni a magyar egészségügyet?

É.I.: Nagyon nehéz megközelítő becslést mondani, mert rendkívül szerteágazó, rengeteg összefüggéssel bíró kérdés ez: a közösségi közlekedéstől kezdve a gazdaság,  az egyéni egészségnevelés helyzetéig, az egészségtanoktatás bevezetése vagy be nem vezetése kérdésén keresztül számos társadalmi, környezeti, oktatási, kulturális tényező együttese határozza meg.  Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gazdasági szituációban önmagában az egészségügy megjavítása is valószínűleg tovább tart majd egy parlamenti ciklusnál. Ez különösen felértékeli az emberközpontú egészségpolitika iránti igényt, azt, hogy legyen róla törvény, és hogy ez valamelyest iránymutató lehessen a következő kormányok számára.

Éger István volt a Békés Megyei Önkormányzat által szervezett egészségügyi konferencia főelőadója

Békés megyében is sok helyen komoly gondot okoz az orvosutánpótlás folyamatos biztosítása. Mit lehetne tenni az ellen, hogy például ne kelljen egyes kisebb településekre - és ezt a kifejezést korábban Ön is használta - lasszóval fogni a jelentkezőket?

É.I.: A problémák egyértelműen kettő, a kollégák között végzett felmérések szerint egyenértékű tényezőből erednek. Az egyikről nyilvánvalóan nem kell sokat beszélni: ez a pénz, a megélhetés. Addig, amíg egy fiatal nem tud hivatásában egzisztenciát találni, a hivatását a rábízottak érdekében nem tudja nyugodtan gyakorolni, mert állandóan azon kell törnie a fejét, hogy mivel, hol és miképpen tud még egy kis plusz bevételre szert tenni, hogy megéljen és ki tudja fizetni a fűtésszámlát vagy az OTP-részletét - addig ez a pálya nem lehet vonzó. Emellett és ezzel egyensúlyban azonban legalább ilyen fontos kérdés a betegellátás körülményeinek a biztonságossá tétele és rendben tartása. Éppen nem messze innen, Szegeden tört ki Magyarországon az első komolyabb sztrájk az egészségügyben, méghozzá sok évvel ezelőtt, 2004-ben. És nem azért tört ki, hogy "adjatok több bért!" - pedig ezért is nyugodtan kitörhetett volna. Hanem azért, mert az érintett orvoskollektíva azt mondta, hogy azokkal a műszerekkel, azokkal az eszközökkel nem hajlandó tovább gyógyítani, magyarul a beteg sorsát kockáztatni és szembenézni azokkal az elégtelenségből fakadó kihívásokkal, amelyeket ő mint a tudás birtokosa egyértelműen lát. Nem hajlandó, mert nem viszi rá az etika és nem viszi rá a morál. Tehát a gyógyítás alapvető technikai, fizikai körülményeinek, a gyógyszereknek a folyamatos biztosítása ugyanolyan alapvetés, mint a megfelelő bérezés.

Éger István: "A gyógyítás alapvető technikai, fizikai körülményeinek, a gyógyszereknek a folyamatos biztosítása ugyanolyan alapvetés, mint a megfelelő bérezés"

Lehet azt pontosan tudni, milyen mértékben jellemző a magyar orvosok külföldi munkavállalása? Milyen következményei vannak ennek?

É.I.: Ez egy nagyon súlyos veszély. Sokan dobálóznak a számokkal, és mondják, hogy "hiszen csak tíz százalék!" - közben meg háromezer, jellemzően fiatal, középkorú, jól kvalifikált, több szakvizsgás szakorvost veszítettünk el! Szóval ez valóban csak alig tíz százaléka a jelenlegi gyógyító orvosi karnak, ugyanakkor egyrészt éppen a krémje; másrészt pedig egy olyan rendszerben, amiből amúgy is hiányzott már egyszer háromezer orvos, onnan további háromezer elveszítése nagyon komoly hiányt eredményez. És ez a hiány lépten-nyomon tetten is érhető.

"A jelenlegi gazdasági szituációban önmagában az egészségügy megjavítása is valószínűleg tovább tart majd egy parlamenti ciklusnál"

Február 23-án Székely Tamás egészségügyi miniszter módosította korábbi, széleskörű tiltakozást kiváltó rendeletét, így mégsem szűkülnek az OKJ-s ápolók jogosítványai. A MOK szerint is szükség lenne az ápolók kompetenciáinak jogszabályban rögzítésére, ezzel a rendelettel mégsem értett egyet. De akkor milyen formában kellene azt megvalósítani?

É.I.: Az, hogy ki mit, mikor, milyen képesítés birtokában tehet, és hogy ki miért felel, azt gondolom, hogy kulcskérdés. Az pedig egy másik kulcskérdés, hogy mindezt áttekinthetően és egyértelműen leszabályozzák. Ebben a konkrét esetben történtek hibák, azokat meg kell igazítani.

Forrás: Békés Megyei Önkormányzat - G.E.

Fotó: M.G.

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet

Szóljon hozzá a fórumon!: Éger István az emberközpontú egészségpolitikáról - beszélgetés az orvosi kamara elnökével