Romokon emelkedő ragyogás-záróvizsga az Ibsen Házban

A produkció finoman szólva sem mondható hagyományosnak, Zalán erőteljes írói nyelvezete messze túlmutat a szépirodalmi stílus határain.  Az öt jelenetre tagolt műben megjelenített világ és annak alakjai időtlenek és személytelenek, de arra következtethetünk, hogy valószínűleg mégis köztünk élő figurák, a szereplők világosan mutatják fel az egyes archetípus-párok egyéni jellegzetességeit. A darab során életképekbe sűrítve szembesülünk azzal, amit a szerző és a rendező a XXI. századi civilizáció állapotáról gondol.

A színdarab első képe az új gazdagok miliőjét idézi, a két szereplő bundában jelenik meg, tömve arany ékszerekkel, amerikai filmen látunk ilyen álompárokat. A jelenet szatirikus ábrázolása annak az életformának, amely az ösztönök felfokozott perverzitásában, az emberi létezés lelki-szellemi vegetációjában (artikulálatlan beszéddel kísérlik meg közölni egymással mondandójukat) találja meg az élet értelmét.

 

Molnár Viktor és Szalay Petra

 

„Két ember nagyon gazdag, elfelejtette, hogyan kell, hogyan lehet beszélni, szeretni, élni, adni, kérni..."

 

A második jelenetben már szolidabb tárgyi környezetben folytatódik az előző rész bizarr eseménytelensége, mely a szexuális vágyak kiélésére korlátozódik és a verbális nyelvhasználat vulgaritásában nyilvánul meg.

 

Perei Zsuzsanna és Molnár Viktor

 

„Két ember gazdag, nem képes emberi hangon beszélni, szeretni, élni, adni, kérni..."

 

A harmadik jelenetsor a darab fordulópontja, melyben a korábbiakhoz mérten szerényebb, az átlagember környezetét idéző világ részesei vagyunk. A szegényes anyagi körülmények közepette átértékelődnek az emberi kapcsolatok, bár jelen esetben tartalmasabbá nem válnak.

 

Fábián Beáta és Molnár Viktor

 

„Két ember rossz körülmények között, emberi hangon beszél, kínlódva szeret, nehezen él, nem tud adni, és nem mer már kérni..."

 

A negyedik kép a létezés nyomorúságos körülményei között tengődő két ember egymásra találását foglalja magában, hangsúlyosan az álmok világában.

 

Gubik Petra és Molnár Viktor

 

 

„Két ember elesett, emberi hangon szeret, a szeretet hangján beszél, az élet hangján ad, ad és már nem kér..."

 

A befejező rész az evilági léten kívüli emberpár találkozása. A sötétet olyan erős robajlások töltik be, melyek azt a képzetet keltik: a nézők körül omlanak le a színház falai.

 

„Két ember sziklás tájban, talán már nem is él, az angyalok hangján beszél, testetlenül szeret, tények nélkül él a ragyogásban, mindent odaadott, mindent elkért..."

 

A közönséget megfogni vérverejtékes munka, kivételes ütemérzéket és egymásra figyelést kíván. A Színitanház hallgatóinak: Molnár Viktornak, Szalay Petrának, Perei Zsuzsának, Fábián Beátának, Gubik Petrának és Bíró Gyulának ez remekül sikerült, mindannyian tökéletes alázattal álltak a produkcióhoz. Helyenként szuggesztív erejű játékuk, a megformált figurák bármely szemszögéből nézve igazi élményt jelentett a publikumnak: őszinte köszönet érte!

 

 

Zsúfolásig megtelt az Ibsen Ház Sík Ferenc terme kedden délután a végzős színihallgatók záróvizsgáján

 

 

Forrás: Békés Megyei Jókai Színház Programiroda, Sz. Kovács Viktória

 

 

 

Békés Megyei Önkormányzat – MCOnet

 

Szóljon hozzá a fórumon!: Romokon emelkedő ragyogás-záróvizsga az Ibsen Házban