Pipatilalom

Szorellay János szolgabíró 1743. május 10-i kurrensében ezt írja: „Felvévén a tűznek sok rendbéli veszedelmét, és legkivált a pipázás által okozható kárait, a nemes vármegye (által) statuáltatott (végeztetett), hogy ennek utána senki utcákon, udvarokon, istállóban, vagyis széna és szalma körül dohányozni ne merészeljen, és valaki valahol mihelyt tapasztaltatik, azonnal kiváltképpen először egy máriásra a pipának elvételén kívül, vagy ki pénzével nem fizethet, bőrivei hat pálcára, - másodszor pediglen, valahányszor tapasztaltatik, mindenkor duplán két-két máriásra avagy tizenkét pálcára fog büntettetni... Valaki először az olyatén tilalmas dohányzást észrevészen, tartozni fog hasonló büntetés alatt nemes vármegye tisztinek, annak nem létében helységbéli bírák uraiméknak megjelenteni."

Tessedik Sámuel 1784-ben az istállóban a szalma és széna körül pipázó szolga észretérítésére a következő tanácsot adta: „A bíró és az elöljárók meg tudják az ilyetén dohánykéményt törni. Csak 48 óráig nem kell néki enni adni, s emellett nem kell hevertetni, hanem a tűzkassának (tűzi pénztárnak) számára keményen dolgoztatni, harmadnapra dohányt, kenyeret, vizet eleibe tenni. Kitetszik azután, hogy a dohányevő melyikhez fog előbb nyúlni."

Tessedik Sámuel (1742–1820) arcképe, szarvasi evangélikus lelkész

Forrás: Békés Megyei Levéltár