,,Apám minden vágya az volt, hogy hegedűs legyek...''

- Hol, hogyan és mikor kezdett el zenét tanulni? Követett-e ebben családi hagyományokat, vagy Ön lett az első zenész a családban?

 

- Gyerekkoromban Újkígyóson laktunk, előbb tanultam meg énekelni, mint beszélni. Szüleimtől népdalokat, templomi énekeket gyakran hallhattam, Édesapám autodidakta módon, szívesen kísért bennünket hegedűjátékával. Másfél éves koromban már hosszú listát őrzött Édesanyám a „repertoáromról". Apám minden vágya az volt, hogy hegedűs legyek, és angolul tanuljak. Ez abban az időben, faluhelyen ritka kívánságnak számított.

 

- Mikor dől el, hogy valakiből zenész lesz? Hogyan zajlott le ez a folyamat Önnél?

 

- Édesapám harmadik osztályos, általános iskolás koromban elvitt a Békés-tarhoson induló, első magyar Énekiskola felvételijére. Az alapító Gulyás György és tanárkollégái fantáziát láttak bennem, és felvettek a hegedű tanszakra. Olyan társakkal kerültem össze a bentlakásos kollégiumban, akiknek tudása, tehetsége példa volt számomra. Szokolay Sándor, Bozay Attila, Tarjáni Ferenc, Mező László művészetét mindvégig tisztelem és nagyra értékelem.

A tanári karból többen a budapesti Zeneakadémiáról jártak le repülővel. Mi, diákok éjjel-nappal szolmizáltunk, szólt a muzsika. Két alkalommal járt Kodály Tarhoson, én is hegedülhettem a Mesternek.

A sors úgy hozta, hogy Édesapámat súlyos betegsége miatt, 10 éves koromban elvesztettem, 1954-ben pedig egyik napról a másikra megszűnt Tarhoson az Énekiskola. Édesanyámnak volt bátorsága ahhoz, hogy Friss Antal gordonkaművész javaslatára hegedűtanulásomnak véget szakított, és csellistának íratott be a nagyszerű pedagógushoz, a békéscsabai Zeneiskolába. Zeneakadémiai művésztanárként Ő kivételes tanárember volt, teljes vasárnap délelőttöket töltöttünk szakmai és atyai irányítása, szeretete közelében. Egész életemben példaképem marad.

 

- Milyen zenei tanulmányokat folytatott középiskolás korában? Hol végezte felsőfokú tanulmányait? Mit gondolt akkor arról: hova futhat ki a zenei karrierje?

 

- Középiskolásként, majd főiskolásként a szegedi Konzervatóriumban Báthory Sándor igazgatóhelyettes, későbbi direktor gordonka tanszakára kerültem. Csellisták sokaságát nevelte művésztanárokká vagy zenekari játékosokká, mellettük könnyedén szívhatta magába az ember a zene iránti elkötelezettséget.

Zenegimnazista osztálytársakként, majd a főiskolai kamaramuzsikálások révén egymásba szerettünk leendő feleségemmel, és teljesen természetes volt számunkra, hogy a diplomaosztásunk napján összeházasodunk. Gulyás György volt a diplomakoncertünk vizsgaelnöke, és nem akarta elhinni, hogy a további jövővel kecsegtető, zeneakadémiai tanulmányok helyett, közös elhatározással inkább a vidéki, tanári életet választjuk. Én akkor már főiskolásként két éve Békéscsabán tanítottam Sárhelyi Jenő igazgatása alatt. Özvegy Édesanyámnak - aki akkor a hangszerbolt vezetője volt - húgom zenei taníttatásában próbáltam segíteni.

 

 

 

- Zeneiskolai tanár lett Békés megyében, és aki csak egy kicsit is otthon volt és van a megye komolyzenei életében, ismeri az Ön nevét. Hol dolgozott és milyen minőségben?

 

- 1965-ig ifjúi lelkesedéssel dolgoztunk Békéscsabán. Abban az évben egy gyermekoperát mutattunk be az ének-zenei általános iskolásokkal és az általam vezetett, ifjúsági vonószenekarral. A megyei vezetés felfigyelt munkánkra, és az akkor induló Békési Zeneiskolához helyeztek át bennünket, engem igazgatónak, feleségemet pedig zongoratanárnak. Akkor még nem gondoltuk, hogy Szeged és Békéscsaba után 41 esztendőt fogunk ebben a pozícióban, Békésen eltölteni szeretettől övezve.

Kihívás volt számomra 23 évesen az igazgatás, de olyan tantestület kovácsolódott össze az évek során, akikkel igazi csapatszellemben, családias légkörben dolgozhattunk az akkor még nagyközség, később kisváros zenei életéért.

Mellette persze, nem lettem hűtlen a csellózáshoz, 1960-tól folyamatosan jártam a Békéscsabai (ma Békés Megyei) Szimfonikus Zenekarba. Nyaranta a Szegedi Szabadtéri Játékok zenekarában híres karmesterek - Vaszy Viktor, Kórody András, Roberto Benzi - mesterfogásait leshettem el a közös munka során. Rendszeresen játszottam a Jókai Színház zenés darabjaiban, és hosszú évekig jártuk Európát a Balassi Táncegyüttes zenekarával. Az élet adta meg számomra a legnagyobb tapasztalást.

 

- A Békés Megyei Szimfonikus Zenekarban Ön játszik legrégebben az együttesben. Hogyan kezdődött a zenekari tagsága? Miért fontos egy zenész számára, hogy bekapcsolódjon egy zenekar munkájába?

 

- A zenekarban töltött eddigi 49 esztendő rálátást biztosít számomra. Már főiskolásként sok kiváló emberrel, amatőrökkel és zenészekkel muzsikálhattam együtt, és komoly felkészültségű és végzettségű, profi muzsikusokkal napjainkban.

Intézményvezetőként egykor megtapasztaltam, hogy mekkora jelentősége van az irányítás diplomáciájának, a szakmai munka mellett az emberi kapcsolatoknak. Szólamvezetőként ezt igyekszem megvalósítani.

Az egyensúly, az ízlés és igényesség, a helyes arányok és mérték az élet minden területén fennmaradást és perspektívát biztosíthat, ha önbizalom mellett ezeket alázattal gyakoroljuk.

A zenekari játék nagyon fontos minden muzsikus számára, hiszen egy közösséggel együtt lehet olyat alkotni, amely nemcsak befelé, hanem kifelé, a hallgatóság felé is sugárzik. Kettős értelemben is örömforrás, cél, tartalom, lendítőerő. Ilyen szempontból a vonósok, fúvósok vagy ütőhangszeresek előnyös helyzetben vannak.

 

 

 

 

- Igazi zenész család az Öné. Felesége és Ön zenetanárok voltak, fiuk, Tamás művészember lett. Mennyire magától értetődő egy olyan családi háttérnél - amit a Fejes-család nyújtott a gyermek számára - az, hogy ő szintén a zenei pályát választotta?

 

- Békésen, a gyerekeink a zeneiskolában nőttek fel, az anyatejjel szívták magukba a zenét. Teljesen egyértelmű volt, hogy a fiunk hegedülni, a lányunk zongorázni tanult. Jelentős versenyeket is nyertek, álmokat dédelgettünk velük kapcsolatban...

Tamást csak a zene érdekelte, hegedűművész diplomájával ma Skóciában él, elismert muzsikus. Timi inkább angol-francia szakos bölcsész lett, magyar férjével és két kislány unokánkkal Rómában lakik, nyelviskolában tanít. Így mindkét gyermekünk „teljesítette" apai nagyapjuk kívánságait...

 

- Évtizedekig szervezője volt a Békés-tarhosi Zenei Napoknak. Mik az ehhez köthető legfontosabb, legmeghatározóbb élményei?

 

- A Békés-tarhosi Zenei Napok szervezésében 30 éven át vettem részt kollégáimmal együtt. 1976-tól voltam a Jeunesses Vonószenekari tábor vezetője, feleségem pedig húsz éven át szervező titkárként fogta össze a zeneművészeti szakközépiskolák Tarhosi Országos Zongoraversenyét. 1997-től engem választottak meg a zenei napok művészeti vezetőjévé, ez is hasonló kihívást jelentett, mint az indulásunk Békésen. Ám az eredmények és a visszajelzések mára igazolják, hogy Gulyás György nyomdokait és a tarhosi szellemiséget követve zenei hagyomány teremtődött Békésen és Tarhoson.

A megyei szimfonikus zenekar előadásában Dvorák Stabat Materére vagy Szokolay Sándor I. szimfóniájának bemutatójára sokáig emlékezni fogunk.

A Tarhoson járt nagy művészek - Ferencsik, Simándy, Kocsis, a Bartók vonósnégyes vagy a Muzsikás együttes - sikerei mellett családom és az emberek szeretete volt és ma is az a legmeghatározóbb erőforrás.

 

 

- Zárásként lehetetlen lenne kikerülni az egyik legfontosabb témát. Remekül alakul, fejlődik a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar. Hogyan látja a zenekar jelenlegi helyzetét, és reálisan milyen további fejlődési pályát futhat be a zenekar Ön szerint?

 

- A Békés Megyei Szimfonikus Zenekar kivételesen jó helyzetbe került az utóbbi két évben.

A zenekarban - a szervezeti átalakulásnak és menedzseri munkának, a szorgalomnak köszönhetően - a nyugodtabb gazdasági feltételek elmélyültebb zenei felkészülést eredményeztek. Sikerek vannak mögöttünk és szép tervek előttünk. Megtisztelő számomra is, hogy ilyen légkörben megbecsült építőköve lehetek az együttesnek, s mindaddig, míg fizikai erőnlétem és hangszeres tapasztalatom partner a fejlődésben, készséggel teszem ezt.

A jövőt illetően irreális lenne arra gondolni, hogy a zenekar fővárosi, hivatásos zenekarokkal válik egyenrangúvá. De az utóbbi szerepléseinkre, például a budapesti, Váci utcai Szent Mihály templomban tartott koncertünk kirobbanó sikerére gondolva a jelenlegi szakember-gárda, az átgondolt irányítás, a tagok lelkesedése és az „egy húron pendülés" reményt keltő távlatokat, országos elismertséget nyithat mind a muzsikusok, mind támogatóik számára. Mindezekből legtöbbet pedig a hallgatóság profitálhat.

 

 

Az 50 éves Békés Megyei Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenysorozattal várja Önt és kedves Családját! Karácsony közeledtével december 17-én a Békés Megyei Jókai Színházban, december 20-án  Gyulán a Belvárosi Katolikus Nagytemplomban csendülnek fel Bach, Mozart és Beethoven világhírű dallamai. Ünnepelje velünk a karácsonyt! Nincs élet zene nélkül!

 

 

Forrás: Békés Megyei Szimfonikus Zenekar

-szkv-