A thébai királylány tragédiája az Ibsen színpadán
Az Antigoné a legismertebb, s talán legtöbbet értelmezett és legtöbbször feldolgozott antik görög tragédiák egyike. A Jókai Színházban Merő Béla rendező állította színpadra a remekművet színész szakos osztályával, a III. évfolyam néhány tagjának bevonásával - Gubik Petra és Nagy Róbert színészek főszereplésével.
Az Antigonét a középiskolákban leginkább úgy közvetítik a diákoknak, mint a jó és a rossz, akár a szabad akarat és a zsarnokság küzdelmének történetét, amelyből - legtöbbünk bánatára - az utóbbi kerül ki győztesen. Pedig a két központi alak vallotta erkölcsi elvek mindvégig azonos erővel feszülnek egymásnak, és végső soron - más és más nézőpontból - egyiknek sincs „erősebb igaza" a másiknál. Kettőjük közös jellemvonása - különféle értelmezésben ugyan - az a drámai vétség, amit hübrisznek (gőgnek) hívhatunk, s valójában a saját elveikhez való makacs ragaszkodást jelenti. Míg Antigoné az élete árán is eltemetné testvérét, addig Kreón bármit megtenne, hogy a város ellen támadó Polüneikészt senki el ne temesse. S hogy végül mégis a király akarata az erősebb, az is csak azért lehetséges, mert a földi uralkodás jogát az égi istenek nem befolyásolják - de végül mégiscsak büntetik. Antigoné és Kreón is meghasonlik - jóllehet nem ugyanazon okból -, így aztán a darab e tekintetben is kettejük közös tragédiája.
Merő Béla rendező Szophoklész tragédiáját elemeli eredeti közegétől, s a benne foglalt egyetemes kérdések mentén maradva - nem erőszakosan - a mába helyezi. A produkció formailag remek, a jelenetek gyorsan pörögnek egymás után, és minden megnyilvánulás mögött ott van az akarat, a cél, nincsenek szándék nélküli pillanatok. Esendő lények és örök elvek küzdenek itt egymással, végig érezhető: ami a színpadon történik, az életre-halálra megy. A fiatal közönség lélegzetvisszafojtva figyel, mindenkit magával sodor az előadás ereje.
A szereplők közül feltétlenül említést érdemel a címszereplő Gubik Petra, aki a jeleneteiben mély és hiteles emberi szenvedést mutat fel, olykor szemérmetlenül őszintén. A legnagyobb teher mégis Kreón vállán nyugszik, akit Nagy Róbert alakít, s becsületére váljék, végigbírja erővel és energiával az előadást.
Hiba lenne azonban miattuk kevesebb figyelmet fordítani a színinövendékek alakítására, akik maradéktalanul teljesítik a vállalásukat: valamennyien pontosak, precízek, fegyelmezetten, az átérzett tét súlyával „játszanak".
A szöveg Trencsényi-Waldapfel Imre fordításának felhasználásával készült. A színdarab dramaturgja Zalán Tibor, aki könyörtelen eleganciával húzta meg az előadást, lemondva a kar - diákok számára a befogadást nehézkessé tevő - szerepeltetéséről. A díszletet és a jelmezeket is Merő Béla tervezte. A színházi élményt Lévai Dániel és Tóth Dóri színihallgatók zenéje teszi még izgalmasabbá.
Összegezve: az Ibsen színpadán is kiválóan működik a több mint kétezer éves színdarab, mely - választhatóan - feldolgozó-átbeszélő drámafoglalkozással zárul.
Forás: Békéscsabai Jókai Színház
-szkv-
