A mozivászonról a Jókai színpadára
Dobó Kata hisz a gondolat és a szó teremtő erejében
Igazi sztárt ismerhet meg hamarosan egészen közelről a Békés megyei közönség, hiszen a Jókai Színház idei évadjának első premierjén Dobó Kata is színre lép. A Miniszter félrelép, a Szabadság, szerelem mozifilmekből és leginkább a televízióból közismert színésznőről beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy mentes a sztárallűröktől, s a művészete mellett sok időt szán a számára fontos karitatív ügyekre is.-Békés megye, kultúra
A Jókai Színház igazgatói irodájába kicsit fáradtan, de kedvesen mosolyogva lép be, smink nélkül, hátrafogott hajjal is kellemes benyomást keltve. A bemutatkozást követően elmondja: örül, hogy nem „kutyafuttában” leadott, telefonos interjú készül, hanem módunk van személyesen beszélgetni. Ki hitte volna, hogy egy celebnek (manapság így hívják a közismert embereket) erre van igénye? Vágjunk is bele a csevegésbe!
– Tudom, most is próbáról jön. Gőzerővel folynak a Lüzisztraté című darab előkészületei. Volt már ideje kicsit körülnézni Békéscsabán, esetleg a megye más városaiban?
– Egyelőre csak a színészház és a Jókai Színház közötti útszakaszt ismerem, de szeretnék majd jobban körülnézni. Békéscsabáról és Gyuláról is sok szépet hallottam, remélem, lesz módom kicsit jobban megismerni a megyét. Egyelőre nagyon zsúfoltak a napjaim, általában délelőtt 10-től este 9-ig a színházban vagyok, ez az első igazi, zenés darab, amiben a próza mellett sokat kell énekelnem, táncolnom, s ez bizony komoly gyakorlást igényel. A próbák mellett, ének és táncórák is várnak rám, de a társulat igazán remek és örülök, hogy hamar befogadtak. Szerencsére nem éreztem azt, hogy prekoncepcióval fogadtak volna, egy színész vagyok a többi között, partnerként kezelnek, és ez nagyon jó így.
– A Lüzisztratéról úgy tudni, hogy kissé pajzán darab. Miként ajánlaná a Békés megyei közönségnek?
– Ez egy valóban könnyű, valódi szórakozást ígérő darab, amire, azt hiszem, manapság ki vannak éhezve az emberek. Az ízlésesség határain belül erotikával fűszerezett, és Gulyás Levente zeneszerzőnek köszönhetően dallamos, fülbemászó dalokkal van tele. Remélem, tetszeni fog a csabai közönségnek és a fárasztó, munkával teli napok után jó kikapcsolódást jelent majd az előadásunk!
– Önt leginkább filmszerepei és a médiában való szereplése tette ismertté, bár tudható, hogy színházban is szerepelt. Melyik áll közelebb a szívéhez: a film, vagy a színpad?
– Én elsősorban dolgozni szeretek, s azt vallom, hogy a színész az színész, akár filmben, akár színpadon alakít. Nem tudnék és nem is akarok választani, mindkettőnek megvan a maga előnye és nehézsége is. Míg filmezés közben lehetőség van a rontott jelenetek újraforgatására, addig a színpadon nem lehet korrigálni. Ott minden „élőben” zajlik, ugyanakkor ott van karnyújtásnyira a közönség a maga reakcióival, ami nagyon sokat segíthet, inspirálhat. Szeretem magam kipróbálni teljesen új helyzetekben, s mivel egy ilyen, állandó, nagy társulattal rendelkező színházban még nem dolgoztam, most élvezem ezt a helyzetet, ráadásul sok új ismerőst szerezhetek.
– A magyar színészek közül talán Ön volt legközelebb a hollywoodi karrierhez, s azt a hét évet, amit Amerikában töltött bizonyára sokan irigylik. Végleg lemondott a világhírnévről?
– Soha se mondd, hogy soha… Egyébként nem világhírnévre és nem is tengerentúli ismertségre vágyom leginkább. Az is egy olyan, nagy feladat volt, amit örömmel próbáltam ki és nem bánom egyetlen percét se. Ugyanakkor borzasztóan örülök, hogy itthon lehetek, ugyanis nagyon gyötört kint a honvágy. Minden hiányzott, ami magyar, az emberek, a szagok, az ételek, a kultúra. Ott tanultam meg, hogy számomra nagyon fontosak a gyökerek.
– A sok színészi feladat mellett gyakran feltűnik olyan mozgalmak, akciók rendezvényein, mint a hospice, vagy a mellrák ellenes kampány. Miért tartja fontosnak ezeket a karitatív szerepvállalásokat?
– A mellrák és általában a rákmegelőző programok életeket menthetnek, ezért nem lehet elégszer elmondani, hogy vegyenek részt a szűréseken az érintettek. Köztudott, hogy például a mellrák ma már időben felismerve jól gyógyítható, ezért nem szabad elhanyagolni a szűréseket. Én ezt komolyan gondolom, s nem értem azokat, akik struccpolitikát folytatva egyszerűen nem hajlandóak foglalkozni az egészségükkel. A hospice (gyógyíthatatlan betegek támogatása) alapítványt egy családi tragédia következtében ismertem meg, nagymamán halála előtt. Csodálattal néztem végig, milyen lelkiismeretesen, emberséggel segítenek az életük végéhez közeledő embereken, s teszik lehetővé, hogy méltósággal és szeretett teljes közegben távozzanak el közülünk a haldoklók. Ez is olyan dolog, amivel még Magyarországon nagyon kevesen hajlandóak foglalkozni, pedig rendkívül fontos lenne, hogy egyre több hospice ház jöhessen létre. Én magam is elvégeztem az USA-ban egy hospice tanfolyamot, s ezt is egy olyan ügynek tekintem, ami mellé bármikor odaállok.
Dobó Katát hamar befogadták a színésztársak
– Szép, fiatal, sikeres színésznő, akinek a mindennapjaira bizony kíváncsi a közönség. A nélkül, hogy a magánéletében kutakodnék, annyit csak megkérdezek: hogyan él mostanában?
Most már jól vagyok, mondhatnám, hogy kitölti az éltem a munka. Volt egy kicsit rosszabb periódusom, de túl vagyok egy hosszú és sikeres terápián, s most már úgy érzem, felvérteztem magam, erősebb lettem. Hiszek a gondolat és a szó teremtő erejében, ezért igyekszem kerülni a negatív helyzeteket, és „bevonzani” a jót, így talán a számomra megfelelő társat is sikerül megtalálni. Ugyanakkor szerencsés embernek tartom magam, aki mindent megkapott az élettől, amit lehet.
Forrás: Békés Megyei Önkormányzat
Békés Megyei Önkormányzat – MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: A mozivászonról a Jókai színpadára-Békés megye, kultúra
