A Békés Megyei Kórház első évtizedeinek története
A kórház létesítéséről 1828-ban esett először szó, amikor Vidovich György alispán a megyegyűlésen indítványozta egy magánkórház megalapítását. Indítványát elfogadták. Az adományokat 18 évig gyűjtötték, a gyűjtés során bálakat rendeztek, Erkel Ferenc hangversenyt is adott, és ezek bevételét ajánlották fel a kórház javára. A vármegyében kivetett büntetésekből befolyó pénz is a létesítendő kórházat illette meg.
1846 márciusában tudták megvásárolni Vidovich Ferenc házát. Az átalakításokat májusra már be is fejezték, ekkor nyitották meg a kórházat 10 ággyal. A megyében ez a kórház volt a második, az orosházi két évvel korábban kezdte meg működését. A kórház bővülése során megvásárolta a környező 26 portát, így nyerte el jelenlegi alapterültét. A Vidovich-féle ház a mai Semmelweis utcában állt, a 19. században lebontották. Az ápolás ingyenes volt a rászorulók számára, a kor szokásával ellentétben izraelita vallásúakat is felvettek. Az intézet egy orvost, két férfi ápolót és egy ápolónőt alkalmazott, aki szakácsnő is volt egyben.
A kórház bővülése során megvásárolta a környező 26 portát, így nyerte el jelenlegi alapterültét.
1855-ben árvíz pusztított Gyulán, az intézetet is megrongálta. Ismét a lakosság segítségét kérték. Az infláció miatt kevesen tudtak adakozni, de Erkel Ferenc újból felajánlotta egy hangversenye bevételét a kórház javára. A bevételek növelését szolgálta egy gyászkocsi készítése, amelyet a módosabb családok temetkezéseihez bérbe adtak. A megye településeit kötelezték ágyalapítványok létrehozására, Gyulának, Békéscsabának, Békésnek, Orosházának kettő-kettőt, a többi településnek egy-egy ágyalapítványt kellett létesíteniük. A zuhanyt és a kádfürdőt a város lakosai is használták díj fejében.
A kórházat fokozatosan bővítettek, az 1870-es évek végére már 60 beteget tudtak elhelyezni. 1878-ban a belügyminiszter a magánkórházat megyei közkórházzá nyilvánította, így pénzügyi helyzete is biztosabbá vált. A kórház 1890-ben végre nagyszabású építkezésbe foghatott. Két új épületben elhelyezve szétválasztották a fertőzőosztályt és a tébolydát; hullaházat, ruhatárat, gépházat, mosóházat és főzőkonyhát építettek. A régi kórházépületre emeletet húztak. Az építkezés eredményeképp a kórházi férőhelyek száma 120-ra bővült. Öt, az Irgalmas Nővérek rendjébe tartozó apácát fogadtak fel Grazból ápolónőnek.
1878-ban a belügyminiszter a magánkórházat megyei közkórházzá nyilvánította, így pénzügyi helyzete is biztosabbá vált.
1899-re elkészült az új elmeosztály 250 ággyal, ahová Budapestről is hoztak betegeket. Ennek főorvosává dr. Pándy Kálmánt nevezték ki, akinek később felvette a kórház a nevét. 1900-ra új épületet kapott a belgyógyászati és a sebészeti osztály. Az új épületben 168 beteget tudtak elhelyezni. A kórház ekkor 530 ágyas volt, aminek több mit fele elmeosztályi ágy volt. Felépítették az új főzőkonyhát és az apácalakások épületét, az Almássy és a Wenckheim család adományából pedig a katolikus kápolnát. Az épületekbe bevezették a vizet és az áramot, Röntgen-készüléket vásároltak. 1900-ban megalapították a szakkönyvtárat.
1911-ben a sebészetet egy új épületben helyezték el. Ekkoriban ez volt az ország legnagyobb sebészete. Ugyanebben az évben átadták az új fertőzőosztályt és az új tüdőbetegosztályt. Önálló osztállyá alakították a szemészetet. A kórház 1905-től fogadott orvosgyakornokokat, az Országos Orvosszövetség képzéseit is itt tartották. A kórház udvarán makadám- és aszfaltutak épültek, fákat ültettek és virágágyásokat telepítettek. Létrehozták a kórházi telefonhálózatot. A korabeli ápolási gyakorlat egyes elemeit és a kórházi körülményeket néha meghökkentőnek találjuk. Dr. Pándy Kálmán például elismeréssel beszélt az irgalmas nővérekről, bár az elmebetegekkel való többórás együttimádkozást nem tartotta humánusnak. Vérvétel céljából gyakran alkalmazták a piócázást. A piócát a gyógyszertárban lehetett venni. Az élelmezésre különös gondot fordítottak; az egyik beteg azt panaszolta, hogy sohasem ehet sertéshúst, mindig marhahúst adnak. A betegek (akinek nem rendeltek fürdőkúrát) hetente egyszer fürödtek, a fehérneműjüket és az ágyneműjüket is hetente váltották. A fertőtlenítés kezdetleges volt, csak egy kis gőzfertőtlenítő kazán állt a rendelkezésre. A takarításban, mosogatásban a jobb erőben lévő betegek is részt vettek. Az elmebetegek hangulatát zenéléssel próbálták javítani, a kórháznak két zongorája, két hegedűje, verklije, tangóharmonikája és tamburája volt.
Forrás: Gombkötő Erzsébet (Békés Megyei Levéltár)
